Szilárdan tart

"Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével." /Efézusi levél 4:1-3./

Viseljétek el, szenvedjétek el, hordozzátok el (stb.) egymást, persze szeretettel... Na igen. De az itt felsorolt szinonímák által takart görög szó nem csak ezeket jelenti. Első jelentése ez: felemel, szilárdan tart. A szeretet szó alatt pedig nem másra gondol itt is Isten, mint az agapéra. Sokszor tényleg úgy sikerül (ha egyáltalán sikerül) betölteni a fenti igét, ahogyan fordítani szoktuk: elviseljük egymást, azokat a dolgokat, amik nem tetszenek, terhesek, akár fájdalmasak a számunkra. Ez gyakran inkább a "tűrt", mint a "támogatott" kategóriába sorolható. Ebben még nem feltétlenül kell, hogy benne legyen a szívünk. Az agapé nem ezt csinálja. Felemel, szilárdan tart, aktívan szolgálja a másik javát, nem csupán elviseli őt, vagy éppenséggel a nehezményezett dolgait. Épít, akkor is, amikor az emberi szeretet igencsak próbára lenne (sőt, van) téve. Hogyan teszi ezt? Építő beszéddel. Élő tettekkel. Vagy éppen azzal, hogy nem teszi meg, amit a "jogos" reakció diktálna. A másik jvaát keresi, örülve már előre annak a reménységnek, amit Istenre nézve sejthetünk, láthatunk a helyzetre vagy a személyre nézve. Nem az épp láthatókból, tapasztalhatókból indul ki, hanem abból, hogy az Atya milyen.

Van egy kép a Bibliában, Józsué történetében, amikor Isten úgy választja ketté a Jordánt, hogy odaállítja a papokat, akik a szövetség ládáját (Isten jelenlétét) tartják, miközben a lábuk stabilan áll a mederben, Isten pedig feltartóztatja a vizeket, hogy a nép szárazon kelhessen át. Felemelik, és szilárdan tartják a ládát. Nem néznek se jobbra, se balra. Csak Istenre, az Ő jelenlétében maradva. Mindezt másokért teszik, azokért, akik átkelnek majd, hogy bemehessenek az örökségükbe, és ha már mindenki átért, ők is elindulhatnak, hogy végleg bezáruljon mögöttük a víz, hátrahagyva a régi földet, ahonnan a Mózes vezette nép nem érhetett át a túloldalra. Ezt Isten és az övéik iránti, legyőzhetetlen szeretet nélkül nem lehet megcsinálni. Nem lehet megállni a kettényílt víztömeg közötti tátongó űrben, mindezt egy egész népért, ha nem a szívem legmélyéből teszem ezt, mert emberileg előbb-utóbb elfogy az erőm, a kedvem, a reményem. Mondja máshol, Péter levelében az ige azt is, hogy egymást tiszta szívből, buzgón, kitartóan szeressétek. Ez csak abból a forrásból lehetséges, Aki maga a szeretet, sehogy máshogy nem.

Nos, így érdemes egymást "elhordozni" szeretetben, mert így valóban vizek nyílnak meg, hogy ki-ki beérjen a maga ígéret földjére.