Romolhatatlan

„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel a képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.”

/Péter I. levele 1:22-23./

Milyen is ez a képmutatás nélküli szeretet? Mindannyiunk életében, kapcsolatainkban akad erre példa természetesen, de hogyan tud ez minden irányba kiterjedően, méghozzá teljes szívből, kitartóan működni? Mi a titka? Nem arról ír levelében az apostol, hogy némelyeket szeressünk így, hanem, hogy egymást…Ha még tovább megyek, Jézus egyenesen kijelentette, hogy az az Ő parancsolata, hogy szeressük egymást úgy, ahogyan Ő minket, ennek a szeretetnek pedig olyan a természete, hogy az életét is képes odaadni, letenni a másikért. (János 15:13.) Nyilvánvaló, hogy ezt képtelenség lenne képmutatásból megtenni, de még őszinte, emberi szeretetünk is sok mindenhez kevésnek, gyengécskének bizonyul, mikor a Jézus által felállított mércére tekintünk. Pedig amikor Ő azt mondta, hogy onnan ismeri meg a világ, hogy Tőle származunk, ahogyan egymást szeretjük, akkor ugyanarról a szeretetről beszélt, amely ilyeneket tesz, és Péter is erről ír ebben a levelében nekünk. Minden olyan kapcsolat, lehetőség ajándék, mikor szinte önmaguktól valósulnak meg a fenti sorok, sőt azt is hiszem, hogy Isten az Ő jósága által, kegyelemből bemutatja általuk a mennyei mintát, amikor erőlködéstől mentesen árad az agapé, és kitartunk a végsőkig a másik mellett. De az esetek többségében ez nem működik automatikusan. Legalábbis emberi oldalunkról szemlélve nem. Krisztusnak meg épp hogy ez a természete, és nem is tud máshogy működni, képtelen rá, tehát ha Őbenne vagyunk, és Övé a gyeplő, mégsem olyan nehéz mindezt működtetni. Ennek persze ára van, leginkább az, hogy a saját életem/egóm/elképzelésem/érzéseim (és itt képzeletben a végtelenségig folytatható a felsorolás) partvonalra kerülnek, azért cserébe, hogy Isten élete jelenjen meg a helyükön.

Tehát hogyan lesznek meg ezek?

Azt írja Péter, hogy úgy szeressétek egymást, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtek újjá. Odafentről. Nem e világból származunk. „Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint, sőt ha ismertük is Krisztus test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (II. Kor.5:16-17.) Ez a romolhatatlan mag Attól származik, aki megtervezett, megteremtett, elhívott, pályát készített mindannyiunknak. Aki ezt a magot elültette, Ő tudja mindannyiunkról a valóságot. A mennyei valóságot, a láthatókon messze túlit. Mert az örökkévalók onnan származnak. Nekünk, akik ismerjük Őt, van lehetőségünk arra, hogy a láthatók helyett ezekre nézzünk egymással kapcsolatban is. Az Atya megosztja veled az Ő romolhatatlan látását, szívét, ha őszintén akarod. Amikor meglátsz másokat, a testvéreidet az odafenti perspektívából, a romolhatatlanból, a benned is élő romolhatatlan agapé, isteni szeretet képtelen lesz nem kapcsolódni hozzá. Szeretni fogod, másképpen, mint ahogy ez idelent, magunktól sikerülhetne. Ebben a szeretetben tényleg nem lesz képmutatás, nem lehet, azért sem, mert valóságos lesz, és azért sem, mert semmilyen feltétel, vagy érdek nem kötődik már hozzá.

Itt van a gazdag ifjú története a Bibliában. A fiatalember számot ad arról, hogy betartotta a parancsolatokat, és Jézus, mielőtt válaszolna arra a kérdésére, hogy milyen fogyatkozás van még benne, ezt írja az evangélium: „…reátekintvén megkedvelte őt, és ezt mondta neki…” (Márk 10:21.)

Jézus ránézett, úgy, ahogy Ő szokott és képes ránk nézni, aztán megkedvelte őt. (Az eredeti szövegben egyébként itt is az agapé szó szerepel). Megszerette azt, akit meglátott, mert azt a valakit látta meg a fiúban, akinek őt az Atya tervezte, és ez Jézusnak is tetszett. Nos, ilyesmiket élhetünk mi is át egymással kapcsolatban, ha akarjuk. Isten képessé tett minket arra, hogy így nézzünk rá egymásra, és lássunk. Nem mellesleg az agapé (sok egyéb mellett) pont ezért is különbözik a szeretet többi formájától: mivel az isteni természetet hordozza, ezért világosság és élet, igazság van benne. Mindig. Nem üres, nem rózsaszín érzelem, hanem szellemi valóság és erő van benne. Képes átmenni a falakon is, szemben a láthatókkal, szökőárral, bármivel. Képes a szíveket valóságosan, mélyen és tartósan megváltoztatni.

Aki kér, az kap – nagyon egyszerű. Ha valakit nem tudsz elfogadni, szeretni, ahelyett, hogy megpróbálod csupán „jó keresztényként elhordozni őt”, kérd Istent, a közös Atyátokat, hogy engedjen belenézni az Ő mennyei tükrébe az illetővel kapcsolatban. Nagy meglepetések érhetnek. Ha őszinte szándékkal teszed ezt, azzal a hajlandósággal, hogy kész vagy minden magaslatodat, előítéletedet, tapasztalatodat, akár sérelmeidet, haragodat, megbántottságodat elengedni, félretenni annak érdekében, hogy láss, megtapasztalhatod, hogy hűségesen megteszi ezt az Úr. Meglátod az illetőt az Ő szemével, és szeretetével. Döntés kérdése tehát ez is, mint a hitben járás során bármi más, de Isten reagálni fog rá, ahogy mindenre, amit hitből teszünk, mert ez az, ami Neki tetsző. Utána is döntés kérdése lesz minden egyes kapcsolatban, hogy azt választom-e, hogy a romolhatatlanból viszonyulok a másikhoz a nehéz időkben is, vagy sem. Így lesz kitartó ez a szeretet, ahogy az ige is mondja. De mindig van és lesz hatalmunk jól dönteni, mert itt él bennünk az a Valaki, aki erre képessé tett.

Ha így épülünk fel, kapcsolódunk össze, akkor megvalósul az Ő legyőzhetetlen, elpusztíthatatlan köteléke az övéi között, amit odafentről szőttek egybe, és erről már a világ is látni fogja, hogy valódi.