Döntések és gejzírek

„Ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségetek!” (Nehémiás 8:10b)

„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4:4)

„Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az Ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97:12)

Lehetne még folytatni a sort, de már ennyi is világosan megmutatja, hogy az Isten szerinti öröm nem csupán egy (előnyös) opció, hanem szabályosan felszólít rá az Ige. Időnként már fel sem tűnik akár, hogy bár sokmindent megteszünk, vagy igyekszünk megtenni amiről Isten szintén a beszédén keresztül jelenti ki, hogy tennünk érdemes, de az öröm valahogy útközben kimarad a hozzávalók közül. Eleget teszünk gyakran például annak is, hogy dicsérjük Őt, de észre sem vesszük, hogy még erre is képesek vagyunk úgy, hogy közben elfelejtünk örülni. Miért ez a felszólítás? És miben állhat az öröm „erősség” jellege?

Az viszonylag egyértelmű, hogy – normális esetben – azért nekünk is jobb, ha örülünk, mint ha nem, azt hiszem, ezt felesleges tovább magyarázni. Isten országa (királysága) igazság, békesség és Szent Szellem általi öröm (Római levél 14:17.). Tehát a királyság természetének, légkörének szerves része az öröm. Örülhetek akkor is, ha egyébként nem vagyok boldog? Ha megszakad a szív, vagy csak rossz napom van? Igen. Sőt, ha komolyan veszem a „mindenkor” szót, akkor valójában nem is lehetne más választásom. Az öröm ugyanis sokszor döntés kérdése is lehet, és tudok hitből örülni, a körülményektől függetlenül. A minket ért nehézségek, veszteségek miatti fájdalom sokszor nem döntés kérdése, (bárcsak így lenne), ezek megtörténnek és meg is van a helye annak, hogy megéljük őket. De az örömöt eldönthetem. Az erősségként fordított szó jelent még menedéket, védelmet, oltalmat, biztonságos helyet - és más hasonlókat - is. Mivel Isten személyének és királyságának a természetét jellemzi ez az öröm, és Ő maga világosság, az Ő örömét választva újra felfelé tudok nézni és látni. Az Ő örömében ott van a világosság, ott van a mennyei látás. A csüggedés lehorgasztja a fejünket, és homályt hoz a szemünkre. (Pl. az Ézsaiás 61:3-ban szereplő "csüggedt szellem" említésénél a csüggedést kifejező szó "homályos"-t is jelent! ). Ha a bánatra úgy válaszolok, hogy elkezdek örülni, újra megnyílnak a szemeim az odafenti perspektívára, és látni kezdek. Megtörténhet, hogy egy kilátástalannak tűnő helyzetben a kulcs megszerzéséhez épp az az első lépés, hogy felemelem a fejem, tekintetem és elkezdek örülni Benne, majd a homály köde egyre csak foszlik, és meglátom, amit Ő lát a királyság szemszögéből.

„Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm”. (Zsolt.30:6) Ez a sokszor nehéz, és mégis egyszerű döntés egyszerűen összekapcsol újra Vele és a világossággal.

Sokszor persze például én is inkább kirohantam volna a világból, mint hogy a testvérek örömfelhívásainak próbáljak eleget tenni, főleg azért, mert azt gondoltam, valami felületes hurrát kéne produkálnom, ami legtöbbször teljességgel idegennek tűnt és tűnik. De igenis lehet „örömáldozatot” hozni (Zsolt. 27:6. ) , és az jöhet akár a legeslegmélyéről is, pont onnan, ahol egyébként a legnehezebb dolgok zajlanak. A hálaadás, ha őszintén állunk neki, soha nem hagy cserben, maga Isten mondja, hogy kapu Őhozzá. És igenis nagyon-nagyon értékes Istennek, ha akármilyen helyzetben úgy döntünk, bemegyünk azon a kapun. Sőt, nem igazán szokása válasz, vagy reakció nélkül hagyni az ilyesmit, én úgy tapasztalom, nagyon is közösséget vállal vele, Ő maga személyesen.

Eszembe jutnak a források, hogy mennyi féle létezik. Vannak olyanok, amelyeket könnyű meglátni is, magasról fakadók, hegyoldalon csendesen csörgedezők, vagy épp csobogók, de vannak azok, amelyek a föld alatt vannak, mélyen, onnan törnek elő. A gejzírek például időszakosan törnek fel, a köztes időszakban a víz repedés-szerű csatornákon keresztül jut el a mélybe, oda, ahol magmatikus hő hevíti azt fel, és akkor tör ki, amikor már telítődnek ezek a repedések. Akkor viszont látványosan, akár 20 méternél is magasabbra száguld a víztömeg. Aztán kezdődik előlről, a víznek újra és újra meg kell járnia a mélységet, forrásig kell hevülnie ott lent ahhoz, hogy aztán minél magasabbra törhessen, és egyébként csodálatos látványt, élményt nyújthasson. Ha beengedjük a lélek, szív repedésein át az élő vizet (közel van az Úr a megtört szívekhez - Zsoltárok 24:39 ) , és hagyjuk, hogy a forrongó mélységgel elegyedjen, készüljünk fel a kitörő örömre is!